Az öröklési jog legfontosabb szabályait anyagi jogi és eljárási szempontból az alábbi jogszabályok határozzák meg:
A Polgári Törvénykönyv (Hetedik Könyv) rövidítés: Ptk.
A hagyatéki eljárásról szóló törvény
A hagyatéki eljárás egyes cselekményeikről szóló KIM rendelet
A Ptk alapján az ember halálával hagyatéka mint egész száll az örökösre.
Ha az örökhagyó után végintézkedés maradt, az öröklés rendjét ez határozza meg. Amennyiben nincsen végintézkedés, abban az esetben a törvény szerint lehet örökölni.
Fontos, hogy a tartozás vagy adósság legfeljebb a hagyaték erejéig terheli az örököst.
Örökléssel kapcsolatos alapvető fogalmak:
Végrendelet:
Az örökhagyó a halála esetére vagyonáról vagy annak egy részéről végintézkedéssel szabadon rendelkezhet. A végrendelet rendkívül szigorú szabályokhoz kötött. Mindenkinek azt javaslom, hogy amennyiben írásbeli magánvégrendelet kíván tenni, mindenképpen kérje egy hagyatéki ügyekben jártas ügyvéd segítségét.
Törvényes öröklés rendjét a Polgári Törvénykönyv szabályozza: Alapesetek:
Törvényes örökös első sorban az örökhagyó gyermeke.
Az öröklésből kiesett gyermek vagy távolabbi leszármazó helyén egymás közt egyenlő részekben a kiesett gyermekei örökölnek.
Az örökhagyó házastársát leszármazó örökös mellett megilleti
a) a holtig tartó haszonélvezeti jog az örökhagyóval közösen lakott lakáson és a hozzá tartozó berendezési és felszerelési tárgyakon; és
b) egy gyermekrész a hagyaték többi részéből.
Ha leszármazó és házastárs nincs vagy nem örökölhet, az örökhagyó szülői örökölnek fejenként egyenlő részben.
Ha leszármazó, házastárs, szülő és szülőtől leszármazó nincs vagy nem örökölhet, törvényes örökösök egyenlő részekben az örökhagyó nagyszülői.
Kötelesrész
Kötelesrész illeti meg az örökhagyó leszármazóját, házastársát és szülőjét, ha az öröklés megnyílásakor az örökhagyó törvényes örököse vagy végintézkedés hiányában az lenne, tehát az örökhagyó törvényes örökösei közül a leszármazója, házastársa és szülője kötelesrészre jogosult akkor is, ha az örökhagyónak érvényes végintézkedése van, kivéve ha a végintézkedésben a kötelesrészre jogosultat az örökhagyó érvényesen kitagadta.
A kötelesrész alapja a hagyaték tiszta értéke, valamint az örökhagyó által élők között bárkinek juttatott ingyenes adományok juttatáskori tiszta értéke, ideértve az örökhagyó által bizalmi vagyonkezelésbe adott vagyon értékét is (a továbbiakban: ingyenes adomány).
Kötelesrész címén a kötelesrészre jogosultat annak harmada illeti meg, ami neki - a kötelesrész alapja szerint számítva - mint törvényes örökösnek jutna.
Öröklési szerződés:
Öröklési szerződésben az örökhagyó a vele szerződő felet a magának, illetve a szerződésben meghatározott harmadik személynek nyújtandó tartás, életjáradék, illetve gondozás ellenében - vagyona, annak egy meghatározott része vagy meghatározott vagyontárgyak tekintetében - örökösévé nevezi; a másik fél kötelezettséget vállal a tartás, életjáradék, illetve gondozás teljesítésére. Az öröklési szerződésre ugyancsak szigorú formai szabályok vonatkoznak, ebben az esetben is szüksége van egy az öröklés témakörében jártas ügyvéd közreműködésére.
Tartási szerződés:
Tartási szerződés alapján a tartásra kötelezett a tartásra jogosult körülményeinek és szükségleteinek megfelelő ellátására, illetve gondozására, a tartásra jogosult ellenérték teljesítésére köteles.
Jellege és célja hasonló az öröklési szerződéshez. A legfontosabb különbség a tulajdonjog átszállásának időpontja. Öröklési szerződés esetében a vagyon tulajdonjoga csak örökhagyó halála után száll át a szerződéses örökösre. Tartási szerződés esetében már a szerződés megkötésekor. A formai különbség a két szerződés között az, hogy míg az öröklési szerződésre a végrendelet szabályait kell alkalmazni, a tartási szerződés érvényességéhez ez nem szükséges. Amennyiben a tartási szerződést ingatlant érint, ügyvéd közreműködése kötelező.
Ügyvédi szolgáltatások örökléssel kapcsolatosan: